Korallzátony és esöerdö

I  arrived to the Cairns camping around 11 pm where I was already welcomed by many tropical birds. It just strengthened my belief that living in Australia is like living in a zoo. Early in the next morning I already got on a boat tour to the Great Barrier Reef for snorkelling. It was indeed fantastic, one of the best experiences through my whole trip. I even found Nemo and took a picture of him underwater. The next day I went on a guided rain forest trip. We stopped at a rainforest habitat where have seen a rare bird, the cassovari along with many others. Afterwards we went on a rainforest walk, then reached Daintree Rainforest the World's oldest rainforest. We had lunch here too, of course I chose kangaroo steak. We took a look the beach nearby which was like on a postcard, its only failure is that you cannot swim because you might be eaten by a crocodile (same situation in Cairns) that tend to swim up to the ocean from the river. On the third day I already left Cairns, back to Melbourne where we had a barbeque with my friends, celebrating Gyöngyvér's presentation about her phd. In the park finally I have seen a possum! Now we are already in New Zealand, this time traveling together with Gyöngyvér.

Este 11 körülre meg is érkeztem cairns-i kempingembe, ahol mindenféle érdekes madarak mászkáltak össze-vissza (gyanítom, hogy ök ébresztettek reggel 6-kor). Itt aztán már tényleg az az érzésem volt, mintha egy állatkertben lennék (mint úgy általában Ausztráliában bárhol). Cairns-ben elég meleg volt, olyan 27 fok körül és az egész város tényleg kb. olyan, mintha a Tropicariumban sétálnék. Pl. pelikánokkal is találkoztam csak úgy. Másnap reggel 7.30-kor már indult is az elöre kinézett hajós túrám a korallzátonyhoz. Két különbözö helyen álltunk meg búvárkodni (nem palackkal, csak pipával), amikor mindenki mehetett, amerre akart a hajó környékén. Egy újabb tévhitem lett azzal eloszlatva, hogy a korallzátony nem csak úgy van mindenhol a parthoz közel, hanem több kilométerrel kell beljebb menni. Elég sokan voltunk, kb. 50-en, de elismerésem a szervezöké, mert elég jól kordinálták a dolgokat. A zátony a legtöbb helyen már a felszín alatt egy méterre látszott. Olyan volt, mintha egy akváriumban úszkálnék, iszonyat sokféle színes hal volt, így végre hasznát vehettem a fényképezöm vízállóságának. Találkoztam még egy kisméretü cápával is (kb. 120 cm-es), pont amikor a lábamat megkarcolta egy korall és vérzett, de állítólag ezek ilyen békés cápák voltak. A legviccesebb látványt az ázsiaiak nyújtották, akik közül sokan egy mentömellényben plusz a víz felszínén tartó hurkával próbáltak búvárkodni. Gondoltam, kicsit felhös az ég, így nem vittem túlzásba a naptejezést, aminek az lett az eredménye, hogy pecsenyére sült a hátam és a hátsófelem, annyira, hogy másnap ülni is alig tudtam. Mindezektöl eltekintve a korallzátony nyújtotta az eddigi legnagyobb élményt. És sikerült még Némót is megtalálnom (filmajánló: Némó nyomában). A hajón még etettek is, nem is akármilyen kajákkal, visszafelé meg még valaki gitározott.

Este visszasétáltam a kempinghez, szerencsére a sátram tartalmazta az összes cuccot, amit bennehagytam, aztán másnap ismét korán keltem, mert indultam egy buszos esöerdö túrára. Elöször egy olyan helyre vittek el, ahol összegyüjtötték az esöerdö nevezetesebb állatait. Itt találkoztam egy elég ritka madárral is, a cassovari-val (nem tudom, magyarul mi..), kék fejü, strucc méretü állat. Ezután folytattuk utunkat egy esöerdö felé, ahol a lombkoronaszinten sétálhattunk egy emelvényen, majd továbbmentünk a Daintree esöerdöbe, ami a Föld legrégebbi esöerdöje. Itt ebédeltünk is az erdö közepén, természetesen én a kengurut választottam, ami annyira kevéssé volt átsütve, hogy folyt belöle a vér. Így visszaküldtem, hogy süssék még egy kicsit. A kajálda másik oldalán, közvetlenül az esöerdöböl nyílt egy képeslap-szerü tengerpart, finom homokkal és pálmafákkal. Az egyetlen szépséghibája (mint ahogyan Cairns-nek is), hogy hiába csábít, nem lehet fürdeni, mert könnyen krokodilok belsejében találhatja magát az ember (van pár faj, amely felúszik a fokyón, bele az óceánba). Útközben még megálltunk az esöerdö közepén fagyizni is, ahol megkóstolhattam a dzsungel ízü fagyit (zöld volt és finom). A körút zárásaként még hajókirándultunk is a folyón, ahol krokodilokat tekintettünk meg. Visszaérkezve a városba nem tudtam megállni, hogy ne vegyek egy kókuszdiót, amivel elég sokat szenvedtem, mire sikerült kipréselni belöle a lötyit, amit végül egy helyi segített kinyitni a lesajnáló pillantásokat követöen. 

Utolsó napomon Cairns-ben megnéztem a botanikus kertet, ahol ismét sétálhattam esöerdöben, aztán estefele már indult viszza a gépem Melbourne-be. Másnap Gyöngyvér egy mérföldkövet jelentö elöadásán vehettem részt az egyetemen, ahol phd-zik. Este mindezt megünnepeltük a helyi parkban, ahol szabadon barbeque-zhat mindenki, mert rendelkezésre állnak a készülékek. Természetesen kenguru-burgert sütöttünk. És újabb ausztrál állatot leshettem meg, a posszumot. Következö éjjel már a repülön ültünk, ezúttal Gyöngyvérrel Új-Zéland felé, de erröl majd késöbb.