Actually I am already on the South Island of New Zealand but this post is about the North. The title is in maori as they are the aboriginals here and also a big part of the current population. We flew with Gyöngyvér from Melbourne to Auckland. They were quite strict at the border, even desinfected our tent and shoes. Probably they are afraid that my bacteria would kill their precious bird, the kiwi... We climbed up to a volcano in Auckland (there are quite a lot of them) with all of our bags then a couple of hours later already left with the bus to Rotorua the termal city. It smelled like sulphur all over. Quite interesting town, steam floating everywhere. We also visited Wai-o-tapu where we have seen even more and spectacular thermal pools, mud pools and craters as well as the Lady Knox geyser which erupts every day at 10.15 (basically cause they help her a bit with soap but still spectacular!). The next day we visited a maori village with performance then already were sitting on the bus to Tongariro NP where we wanted to take a famous hike near two volcanos (Lord of the rings scene, even though I haven't watched it) but the weather was so bad they advised us not to go since it is dangerous. The next morning we took just a short hike to a waterfall then hitch-hiked back to town and got soaked so that they we exceptionaly slept in a hostel. The day after we travelled to Wellington where we spent an evening only since Gyöngyvér flew back to Melbourne and I headed to the South Island with the ferry.
Valójában már a Déli-szigeten járok, de akkor lássuk, hogy jutottam idáig. A bejegyzés címe maoriul van, mivel ök alkotják az itteni öslakosságot és a jelenlegi populáció nagy részét is. Ezért is van szinte mindennek maori neve (is) és a nevezetességeket is két nyelven szokták kiírni. Gyöngyvérrel 29-én éjjel szálltunk repülöre Melbourne-böl Auckland felé. Hajnalban érkeztünk meg, ekkor szembesültünk azzal, hogy az Új-Zélandi vám még az ausztrálnál is szigorúbb. Azon túl, hogy kidobattak velünk szendvicseket és gyümölcsöket (és megenni sem engedték), még a cipöinket és a sátrat is lefertötlenítették, nehogy véletlen a mi bacijaink nyírják ki Új-Zéland élövilágát, de leginkább gondolom a kiwi madarat féltették. Amellett, hogy egyrészt mindent a "maori"val promóznak, a másik jolly joker a kiwi. A kis tojás alakú, hosszú csörü madár ábrája szinte mindenen megtalálható, de az új-zélandi emberek még magukat is kiwinek hívják (meg persze a gyümölcsöt is, de ezzel nemtom mi az összefüggés). Aucklandben egy kisebb túrára indultunk az összes, szokás szerint 20+ kilós táskáinkkal, mert délután már indultunk tovább a busszal. Auckland gyakorlatilag egy vulkánokra épült város, kb. 50 van belölük a közelben. Egyet meg is másztunk, a Mt Eden nevüt, ahonnan jó kilátás nyílt a városra.
Ezután lesétáltunk a kikötöhöz és nagyjából már mentünk is tovább busszal (busz bérletet vettünk, amivel 15 órát lehet buszozni bárhol Új-Zélandon) Rotoruába, a termálvárosba. Itt találtunk is egy elég olcsó kempinget két éjszakára, aminek még fütött medencéje is volt. Rotoruához hasonló várost sem nagyon láttam még, a városon, parkokon belül szinte mindenhol kénes kigözölgések, termálmedencék és bugyogó sármedencék voltak elkerítve. Ezért az egész városban folyton záptojásszag terjengett, a fák egy része pedig sárga volt a kéntöl.
Másnap megint buszoztunk egy kicsit Wai-o-tapuba (fenti képek), ahol az egyik leghíresebb termál park van egy gejzírrel, ami Lady Knox névre hallgat és minden nap pontban 10.15-kor tör ki. Rejtélyes, nem? Mint kiderült a kitörésre kicsit rásegítenek azzal, hogy szappanport szórnak bele, de ettöl annyira beindult, hogy mikor fél óra múlva otthagytuk, még mindig lövellte ki a vizet. Magában a parkban rengeteg, különbözö színü termálmedence, kráter és bugyogó volt, mindegyik gözölgött. Elég földöntúli látványt nyújtott. Délután visszatértünk Rotoruába, másnap reggel pedig még útbaejtettünk egy maori falut (aminek hivatalos neve: Tewhakarewarewatangaoteopetauaawahiao), ahol egy kis elöadásban is részesültünk, aztán továbbbuszoztunk a Tongariro Nemzeti Park felé.
Itt található a világ egyik legszebb túraútvonala, ami két vulkán közt halad végig (amik a Gyürük urában is szerepeltek, bár én azt nem láttam), és amit mi sajnos nem tettünk meg, mert letiltottak róla rögtön, ahogy megérkeztünk, mondván, hogy köd és esö lesz másnap, ezért veszélyes. Megjegyzem, az nap este a kellemes nevü Whakapapa falu kempingjében aludtunk. Így végül az esöben csak egy rövid, két órás túrát tettünk egy nagy vízeséshez, aztán (a zuhogó esöben) visszastoppoltunk a városig, mert bizonytalan volt, hogy jön-e busz. Az nap egy hostelben aludtunk, mivel meg kellett száradni.
Másnap már Wellington felé buszoztunk (7 óra), ahol tulajdonképpen csak egy estét töltöttünk. Felmentünk egy magaslatra az ottani siklóval meg ittunk egy sört egy pubban. Gyöngyvér kicsit hamarabb hazament Melbourne-be mint én (mivel én még pár napot leszek a Déli-szigeten is), így éjjel búcsút vettünk, én pedig reggel felszálltam a kompra, ami átvitt a Cook-szoroson a Déli-szigetre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése