Our original plan has been modified at several points, mostly because of weather conditions. After we spent the night on the ferry we decided to leave our bikes behind and instead rent a car. It was a good idea as you will see. Mostly because just 20 km before we would have arrived to the beginning of the trail the road just disappeared - it collapsed due to previous floods. At this point I was driving (first time with a right-wheel car). So we had to choose an alternative national park as many of the other roads were also closed in the area. We ended up at Cradle Mountain after 2 hours driving. On the way we saw a cute wombat. We parked the car, took a shuttle bus and walked 4-5 hours to a hut in the middle of the forest (on the way we climbed a mountain too with quite a lot of snow on it, yes boots would have been better than sneakers..). The hut was huge and was named after 2 guys who died while climbing the mountain we were planning to climb the next day, hm, promising.. We managed to heat up the hut a little bit but still it went down to 6 degrees in the morning. The day after we were hiking for 8 hours aiming the top of Cradle Mt but 100 m before it we turned back cause it became quite rocky, slippery and scary. On the way back to the hut we saw a platypus which is quite rare (I actualy didnt even know they can be found here and that they are as small as a bigger guinea pig). On day three we hiked back to civilazation and was camping in the city of Burnie. Here we were observing platypus and little penguins in the wild. In the camping we were observed by wallabys most of the time. Also met with the tasman devil in a sanctuary. We took the ferry back to Melbourne, arrived very early in the morning and the same day I flew to Sydney where I am now..
Eredeti tervünk több ponton módosult, többnyire az idöjárásnak köszönhetöen. Elöször is a hajón töltött éjszaka után, mindent összevetve lekötöttük a bicikliket, és inkább béreltünk egy autót. Mint késöbb kiderült, ez elég jó ötlet volt. Kb. 20 km-rel a tervezett túraútvonalunk kezdete elött az út egyszerüen eltünt. Ekkor pont én vezettem (bal oldali közlekedésben vezetés is kipipálva a bakancslistámról). Elöször csak az úton keresztbe fekvö fákkal találkoztunk, de ezeket még ki lehetett kerülni. Aztán egyszercsak be volt szakadva az út teljes szélességében, mert alámosta az esö. Úgyhogy más helyet kelett választanunk (még elég sok másik út is le volt zárva), így ismét autóztunk kb. 2 órát a Cradle Mountain nevezetü nemzeti parkhoz, viszont láttunk útközben vombatot. A park bejáratánál leparkoltunk, majd buszoztunk még egy fél órát a túraösvény kezdetéhez, ami az egyetlen helyhez (kunyhóhoz) vezetett, ahol a parkon belül aludni szabad. Ez kb. négy óra volt, így olyan délután 6-ra értünk ide. Most lehet, hogy puhányoknak tününk, hogy se nem bicikliztünk, se nem az ultrabrutál túrát tettük meg, de azért ez a terep is elég durva tudott lenni. Senkivel nem találkoztunk az úton. Rengeteg hó van a hegyen, ami elkezdett olvadni, így rengeteg vízfolyás is, ami jól beáztatta a cipönket. A kunyhó viszont elég jó, lehet benne tüzet gyújtani, így csak reggelre hült ki a ház 6 fokra. Egyébként a kunyhót két túrázóról nevezték el, akiknek nem sikerült sosem leérni a hegyröl, ahová a másnapi túránkat mi is terveztük. Bíztató.
Másnap egy 8 órás túrát néztünk ki, elöször felmásztunk mindenféle lépcsökön és indákon egy hegyre. Az a vicces amúgy, hogy itt nem szokatlan látvány a hóban növö páfrány és pálmaszerü növény. Aztán továbbmentünk egy másik hegyen, hogy felmenjünk a híres-nevezetes Cradle Mountain-ra. Itt már olykor-olykor térdig merültünk a hóba (a napfényes ausztrál nyár...). A hegyre végül nem sikerült teljesen felérni, mert átment egy ponton sziklamászásba és elég csúszós és meredek volt a terep, úgyhogy inkább visszafordultunk. Itt már a cipönk kb. cuppogott minden lépésnél (lehet, hogy a bakancs célszerübb lett volna, mint a félcipö). Innen még úgy három órát gyalogoltunk vissza a kunyhónkhoz. Közben találkoztunk egy kacsacsörü emlössel (na jó, én inkább az általa keltett vízsodrást láttam inkább) és Józsival, a fekete madárral, aki kaját akart lopni. Én bevallom, meglepödtem, hogy a kacsacsörü emlös Ausztraliában leledzik, azon meg még inkább, hogy kb akkora, mint egy nagyranött tengerimalac (én azt hittem, olyan kisebb krokodil méretü).
Harmadik nap úgy döntöttünk, hogy búcsút veszünk a kunyhónktól és visszatérünk a civilizációba. Ehhez megint sétálni kellett olyan 5 órát a pakkokkal, de legalább más úton jöttünk, igaz, az eleje elég fárasztó volt, mert nagyjából függölegesen kellett felfelé menni, de szép volt. 3 nap alatt részünk volt télben, tavaszban és nyárban, mivel utolsó nap szikrázó napsütésben gyalogoltunk (az elsö kép a túra elött készült, míg a másik, amin hárman vagyunk, a végén). A kocsinál kinéztünk végül egy Burnie nevü várost, ahol elég sok minden látványosságot ígértek, úgyhogy itt kempingeztünk 2 napig. A kempinget éjjelente vallabik (olyan mint egy kisméretü kenguru) lepték el.
Burnie-ben megnéztünk egy vízesést, este pedig is ét találkoztunk kacsacsörü emlössel egy parkban, most viszonylag közeli képet is sikerült róla készíteni (amúgy nagyon félénkek). Utána pedig pingvinlesre mentünk, mert Burnie-ben lakik egy kispingvin-kolónia, akik sötétedéskor mindig visszatérnek a vadászatból. Nekünk pár otthonmaradt pingvint is sikerült meglesni az odújukban. Vacsorára a kempingben kengurút grilleztünk (eddig csak ilyen formában találkoztam kenguruval).
Utolsó napunkon, vasárnap végig zuhogott az esö, de azért megnéztünk egy vadaskertet, ahol többek közt etettünk kengurut és megtekintettük, hogy veszik össze 3 tazmán ördög (dögevö, ami csak Tazmániában van) egy bedobott vallabi lábon. És már ismét a hajón ülünk Melbourne felé. Így belegondolva, sosem jártam még ennyire közel a Déli-sarkhoz.
(Ma hajnalban visszaértünk Melbourne-be, ezúttal nem hagytak csövezni a hajón, azaz aludni a földön, mivel mindig jött egy bácsi, aki ezt nehezményezte és visszatessékelt mindenkit a székébe. Én pedig ülve továbbra sem tudok aludni, így nem vagyok ma túl kipihent. Maximum pihent, haha. Azóta már Sydneyben vagyok, ahová végül a repülö tünt a leg költség- és idöhatékonyabb megoldásnak. Két éjszakát leszek itt, aztán irány vissza Melbourne.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése