On one of my free days I visited Karsha. I took a car again that left me before Padum from where I walked 2 hours to reach Karsha. I went up to the monastery where they offered me food but it looked a bit hazardous so I stayed with tea only. After that a nice monk invited me to the holy place. That was quite nice too. The funny thing is that when I came out, a soldier popped up from nowhere and was asking for my passport and all my datas. I walked back to the bridge where the car left me in the morning but no car was picking me up for an hour so I started to be a bit desperate. Finally a car took me to Stongdey so I was 10 km closer to Zangla. Here I waited a half an hour again in the company of a toothless woman. Finally Sonam, my host came on a back of a car so I got to travel with 7 other people on the back. Quite an experience. 2 days after that I got to travel on a tractor when we were collecting stones from the river to build the basement of the house. There was even a wedding yesterday but t was so boring that we left after 20 mins. Here a wedding usually lasts 4-5 days and because the bride is leaving Zangla, there is a day when she has to cry the whole day. It is kind of compulsory.
Az egyik szabadnapomon Karsha felé vettem az irányt, ezúttal egyedül. Ide is taxival kellett jönni, csak Padum elött ki kellett szállni a hídnál a semmi közepén. Persze a kérdésemre, hogy mikor jön vissza a kocsi, az volt a válasz, hogy nem jön vissza, így kicsit rizikós volt, hogy hogyan jutok vissza. Karsha-ig két órát sétáltam a puszta közepén iszonyat melegben, de megérte, mert szép volt. Megebédeltem a helyi boltban kekszböl, aztán felsétáltam a gompához (kolostor), na ez valóban elég magasan volt. A klasszikus, piros ruhába öltözött szerzetesek és szerzetes gyerekek éppen akkor ebédeltek, mikor felértem és engem is megkínáltak a klasszikus rice and dal-ból (rizs és lencse), ami egy vödörben foglalt helyet, úgyhogy inkább beértem helyette egy tejes teával. Utána egy kedves szerzetes beinvitált a szentélybe is, mint utólag kiderül, ez fizetös volt, de azért elég különleges volt. Ami viszont elég váratlanul ért, hogy ahogy kijöttem, szembetaláltam magam egy katonaszerü emberrel, aki kb. a semmiböl került elö, és ott helyben elöhúzott egy füzetet, amibe a lëtezö összes adatomat be kellett írnom, és még az útlevelemet is elkérte. Délután visszasétáltam az állomáshelyemre, a hídhoz, ahol két öregasszony és két kevésbé öreg asszony röhögött rajtam, ahogy a sálam alá próbáltam bújni a nap elöl. A potenciális autók vagy meg sem álltak nekem, vagy tele voltak, vagy nem Zangla irányába mentek, úgyhogy kicsit féltem, hogy a hídnál fogok éjszakázni. Egyszercsak mégis megszánt egy kedves család, aki elvitt egy faluval odébb, de még mindig nem a célig. Újabb fél óra várakozás kezdödött egy fogatlan néni társaságában egy sztúpa árnyékában. Majd felbukkant Sonam, a házigazda egy kisteherautó platóján, úgyhogy én is itt kaptam helyet hét másik emberrel együtt. Addig egész kényelmes volt, amíg volt alattunk pár fürészporral töltött zsák, csak aztán ezek lekerültek a tulajdonosukkal együtt idöközben. Mindenesetre ez a platón utazás eléggé bejött.
A történtek után két nappal, ma is megtapasztalhattam a platón utazás gyönyöreit, mert ma éppen kögyüjtés volt a feladat a folyómederböl, mivel a kövek lesznek az épülö ház alapja. Ehhez egy traktorra volt szükség, aminek hol a kerekein, hol a platóján utaztunk, közben majd kirepültünk a jármüböl. Aztán nem lehet csak úgy akármelyik követ elvinni, mert minden kökupacnak (ami külön elöre a kögyüjtö emberek gyüjtenek össze) más gazdája van. Asszem ez volt a legjobb munkanap, mert a traktor másfél óránként fordult, akkor dobálni kellett a platóra a köveket mint állat, de a köztes idöben meg kártyázhattunk a kövek közt.
Hazatérve ma este kolbász-extázisban vot részünk, mert elökerült hirtelen valakitöl egy egész rúd, és hát itt ugye eléggé egyoldalúan étkezünk, így ez most fejedelmi kajának számít. Hasonlóan vagyunk a bármilyen csokival, gyümölcslével és gyümölcsökkel, mert ezeket mind csak az egy órára lévö faluban tudjuk beszerezni. Zanglában már mindenki rászokott a nyalókára, mert ez az egyetlen ehetö édesség, ami helyben kapható.
Tegnap egy esküvö is volt, ami még mindig tart, mert itt minimum 5 napig tart egy ilyen szeánsz, bár nem teljesen érthetö, hogy miért, mert nem igazán történik semmi, azon kívül, hogy sokat piálnak a helyi, csang nevü alkoholból (aminek az ize leginkább a kovászos uborka levéhez hasonlatos). Viszont megtudtuk, hogy van egy nap, amikor a menyasszony kb. kötelezöen sír egy egész napon át, merthogy elhagyja a szülöfaluját. Mi úgy 20 percet töltöttünk a helyszínen, mikor valami nádakat tartva énekeltek sokan a sötétben, nagyon lassan haladva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése