Az angyalok városa - L. A.

I think the angels already left Los Angeles. I have never seen so many homeless people in any other cities. They were actually living in tents in the middle of the city. There was a constant urin and marihuana smell almost everywhere. I must say I was not that impressed by the city itself but others already prepared me for this before. The first time in my life I used uber to get to the hostel because I didnt really trust in public transport at 10 pm. My hostel was in Koreatown, operated by koreans, it was quite a funny place. I visited Santa Monica beach, that was nice. Right after that the famous Venice Beach which was a big disappointment, only homelesses and drug-addicts who try to sell their creations as art. I took the bus to Malibu where I tried a bit of surfing but there were really huge waves and a lot of (also elderly) people who were much more experts than me, but otherwise it was quite a great experience. On the second day I visited Hollywood and the walk of fame which was not that shiny at all, then went over to Beverly Hills which was the only shiny place of the city. Havent met with any famous people but seen quite a lot expensive cars. Today I'm already sitting on the bus to Las Vegas where I'm going to overnight at the people I got to know in Yosemite then tomorrow heading to Grand Canyon.

Úgy tünik, a Los Angeles nevét adó angyalok már messzire elszálltak a városból, mert az egyik leglepukkantabb város, ahol eddig jártam. A folyamatos vizeletszag keveredik a marihuána szaggal. Közben arra is rájöttem, hogy elszámoltam, és a San Franciscoból idáig vezetö buszút valójában 12 órás volt, nem pedig tíz. De hát olyan gyorsan elszállt a föként mexikói utazóközönség társaságában. Mivel este 10-re érkeztem meg a városba, és elötte mindenki arra figyelmeztetett, hogy Los Angeles nem a legbiztonságosabb város (föleg nem a tömegközlekedés), így úgy gondoltam, kipróbálom életemben elöször az ubert (taxi-alternatíva). Ezzel minden ok volt, és úgy tünt jó döntés volt, mert elég borzasztó lecsúszott helyeken mentünk keresztül. Volt, hogy a város központjától nem messze lévö utcán legalább 60 sátor sorakozott, csak úgy a járdán. Egyébként én még ennyi hajléktalant (és/ vagy drogost) még egy városban sem láttam. Valahogy nem voltam tudatában annak, hogy ha a kóreai negyedben foglalok szállást, ott tényleg szinte csak kóreaiak lesznek. És tényleg. Plusz még az utcán is minden felirat kóreaiul volt. Olyan fél óra múltán leparkoltunk az állítólagos hostelem elött, amit még az nap foglaltam a buszról. Kívülröl semmi nem utalt rá, hogy ez egy hostel, de azért a házszám alapján csak bementem. Nagyjából csak ázsiaiakkal találkoztam, azt hiszem, elsöre sikerült egy értelmi fogyatékost megszólítani, aki persze nem tudott segíteni a bejelentkezésben. Aztán elöbb-utóbb csak megjelent egy kicsi kóreai házaspár, onnan már sínen mentek a dolgok. A néni azt hiszem, kicsit rendmániás volt, ami egy hostel üzemeletetöjeként meglehetösen furcsa (általában mindig felfordulás szokott lenni). Voltak olyan szabályok, minthogy nem lehet hálózsákban aludni (ki tudja, miért), meg nem lehet ruhát szárítani a hostelben. Ennek köszönhetöen mondjuk tényleg olyan rend és tisztaság volt, amit eddig nem tapasztaltam. A koedukált szobát valóban komolyan vették, mert mindig 2-3 (naptól függöen) fiúval voltam egy szobában. A hely egy nagy elönye, hogy volt reggeli és vacsora, egész jók. Valmint korlátlanul lehetett vizet és tejet (???) fogyasztani. A hátránya, hogy az elsö vacsora után reggel rámjött a hasmenés.

Az elsö nap elhatároztam, hogy megnézem az óceánpartot. A háziak minden reggel biztosítanak egy fuvart Santa Monica-ba, úgyhogy ezzel éltem is. Ja, igen, Los Angeles még az amerikaiak közr is híres a pocsékmtömegközlekedéséröl. Gyakorlatilag egyfolytában dugó van (állítólag a szmogfelhö még az ürböl s látszik), a buszok pedig ötletszerüen jönnek vagy nem jönnek. A legtöbb helyen még menetrend sincs kirakva, csak a busz száma. Szóval Santa Monicában kezdtem a napot, állítólag itt született a fitness, ezen a homokos parton. Na ez tényleg szép volt. 

Ezután elsétáltam a messzeföldön híres Venice beach-en, ami körülbelül egy leprateleppel volt egyenlö. Gyakorlatilag beszívott emberek festgetnek és ragasztgatnak össze dolgokat, majd ezt árulják müvészet címén. És persze az elmaradhatatlan sátras hajléktalanok. 

Kicsit olyan érzésem volt, hogy mindjárt lerántja rólam valaki a táskát, úgyhogy gyorsan továbbáltam és inkább elbuszoztam Malibuba, a szörfparadicsomba. Itt sikerült kicsit elaludnom a buszon és rossz helyen leszállnom, úgyhogy fél órát sétáltam. Béreltem egy szörföt másfél órára, úgyhogy a Csendes-óceánban való fürdözést is kipipáltam (igaz, csak neoprénben). Az egyetlen hiba csak az volt, hogy ez egy elég népszerü hely, igy kb. rajtam kivül még vagy 100 szörfös csoportosult azon a pár tíz méteren, és "kicsit" profibbak, mint én. Meg kicsit nagyok voltak a hullámok. Nem nagyon mertem akciózni, mert féltem, hogy nem élném túl, föképp a többiek miatt, úgyhogy inkább csak a frontvonal szélén szerencsétlenkedtem. De az élményért megérte. Ja, és rengeteg 60-70 éves szörfös is volt, söt, még talán ök voltak többségben. A papucsom viszont sajnos azóta az óceán mélyén pihen (vagy valaki másnak a lábán). 

Második nap a Hoolywood Boulevard és a csillagos út felé vettem az irányt, ami a változatosság kedvéért a vártakkal ellentétben szintén nem túl fényüzö. De legalább innen megörökítettem a Hollywood feliratot a hegyen. Ezt követöen a Beverly Hillsre mentem, na kb. ez a város egyetlen része, ami tényleg fényüzö és csili-villi. Hírességgel sajnos nem sikerült összefutni (vagy csak nem vettem észre). Viszont volt sok Porsche, Mustang, Jaguar, Ferrari. De ezek amúgy a többi amerikai városban sem voltak ritkák. Itt jöttm rá arra, hogy nagy amerikai városokban nem látni koszos autót. Ez biztos valami státuszszimbólum, hogy mindig csak csillogó autóval közlekednek.

Ezután tettem egy kísérletet még valaminek a megnézésére is, de ez a busz miatt nem jött össze. Ma már ismét a Greyhound buszon ülök Las Vegas felé, ahol a Yosemiteben megismert embereknél fogok aludni egyet, aztán irány a Grand Canyon.