Leh és a Himalája

On our second day in Manali we visited a waterfall and a hot spring which was so hot that we couldn't go in. By the way in Manali everyone smokes hash which is not that surprising since marihuana grows everywhere on the streets. We had a quite funny host in our hotel who wanted to marry to one of our friends but he was nice too, when he got to know it's my birthday i got a free pancake. Originally we should have taken a minibus to Manali so we were quite surprised when a car came instead. We left at 1.30 am for our 16 hours trip. It was actually better when we were driving in the darkness cause we havent seen how dangerous the road is. We couldn't sleep at all cause there was no road but just some kind of path so we were jumping up and down all the time. After 3-4 hours we passed a 5000 m high mountain then later we were driving over 4500 m for quite a long time and then passed through an other 5000 m mountain. The recommandation is 300 m elevation per day, instead we had 3000. So we didn't feel that well with a lot of headache. Surprisingly we survived and reached Leh which is at 3400 m above sea level. Here we gonna wait for the others. 

Manali-i tartózkodásunk másnapján elkirándultunk egy vízeséshez és megnéztünk egy melegvizü forrást, amiben végül nem fürödtünk, mert túl meleg volt. Ja, egyébként Manaliban mindenki füvet szív, de ez talán nem is csoda, mivel a marihuána csak úgy szabadon nö gyakorlatilag mindenhol. A buszunk Leh-be éjjel fél kettökor indult, addig szórakoztatott minket a szállástulajdonos, aki mindenképpen el akarta venni feleségül tölünk az egyik lányt. Mikor megtudta, hogy szülinapom van, megajándékozott egy nutellás palacsintával.

Meglepetésünkre a minibusz helyett egy autót kaptunk, amin mi hárman és egy angol lány osztoztunk. Éjjel fél kettökor indultunk. Kb. 16 óra alatt értünk Leh-be, az út minden képzeletemet felülmúlta, gyakorlatilag konstans halálfélelmünk volt. Biztonsági öv természetesen nem volt az autóban. Rögtön az út elején totális köd volt, ami eltartott pár órát. Kb. 3-4 óra múlva mentünk át az elsö 5000-es hágón, de erröl gyorsan le is jöttünk. Aludni nem igazán lehetett, mivel útnak nem mondható helyeken mentünk, és iszonyatosan ugrált a kocsi, percenként hajtükanyarokkal. Egy kis video az útról (youtube):

Addig volt jó, amíg sötétben mentünk, mert legalább nem láttuk, hogy milyen az út. Szinte végig földút, pont annyi, hogy egy kocsi elfér rajta, de ennek ellenére folyamatosan elözgettek, úgyhogy az út szélén csak a szakadék volt. A csúcs az volt, mikor arra ébredtem, hogy nekiütköztünk valminek, és az autó orra Merölegesen lefelé áll az úthoz képest. Rámentünk egy nagy köre, de szerencsére csak a lökháritó szakadt le egy kicsit. Út közben pár óránként megálltunk sátraknál, ahol lehetett enni, meg aludni is, ha valaki ott akart éjszakázni. A wc-k itt már kimerültek egy földbe vágott lyukban. 

Az utunk második harmadában több órát autóztunk 4500 méteren, ez már eléggé betett mindenkinek, fájt a fejünk és nem voltunk túl jól. Majd ezután felmásztunk még egy 5000-esre, de utána már szerencsére tényleg csak lefele mentünk. Ahhoz képest, hogy akklimatizációnál a napi ajánlott szintkülönbség 300 m, nálunk ez 3000 volt... A vicc meg az, hogy most épül egy alagút, ami majd egyszer talán kész lesz. Ja és a google maps szerint a mi 16 órás utunk 3 és fél óra alatt megcsinálható. Lehet, de akkor már a kocsinak nem maradna futómüve.

Hála Istennek végül csak sikerült megéreznünk Leh-be egyben, ahol elfoglatuk a helyünket az önkénteseknek ajánlott Zik zik hotelben. Egyébként Leh is 3400 m magasan van már. Majd itt várjuk be a többieket. Eddig az indulás óta a hat éjszakából ez a harmadik, amit valóban alvással töltök. Pillanatnyilag még mindig küzdünk a magashegyi betegség tüneteivel, úgyhogy eléggé be vagyunk lassulva.