Egy tahó tó

 Finally I stayed two nights in a hostel at Lake Tahoe. The first day I took a roughly 4 hours hike (Van sickle Trail). Fortunately I didn't meet with any bears, neither with many humans. The other day I hiked up to a waterfall where it was a nice view to Emerald Bay (that's where City of Angels takes place exactly). After that I immediately started to drive towards Yosemite since it's a 4 and a half hour drive. Before that I had my first fuel refill by myself in the US. I was quite pride of that since I am not really an expert in this. When I left it seemed that the most spectacular road to Yosemite called Tioga road is closed and also I didn't know much about the conditions so I chose a less spectacular road. You can see on the picures below how not spectacular was it. Almost all the 4 hours I was driving only on mountain roads but of course the  Americans call this also highway. Finally around 6 pm I arrived to the camping place 'close' to Yosemite. Well it is still 1 hour driving to the actual park but that was the only place available. All the places inside the park are booked since months... Let's see what Yosemite brings.

Update: Already back to SF from Yosemite. Rented car is delivered back without problems! More about Yosemite later.

Végül két éjszakát rekreálódtam a hostelben. A Tahoe-tó tényleg király hely, az egyik nap kicsit kirándulgattam, abban a reményben, hogy medvével nem fogok összefutni (feltételezem, hogy vannak, ha csupa medve-témájú szuveníreket árulnak). A túraösvény kezdetét keresve elsö nekifutásra sikerült valakinek  szinte a kertjébe beparkolni, aki aztán továbbirányított a megfelelö helyre. A túrám alatt nem futottam össze medvével, de emberrel se nagyon. Az elsö nem annyira turistás hely Amerikában! Egyébként leginkább síparadicsom télen. És mivel a tó Nevada állam határán fekszik, megjelentek a kaszinók is.

Második és egyben utolsó napom reggelén egy újabb túraútvonalat kerestem, ezúttal jóval rövidebbet az Emerald Bay nevü részen (na valójában pontosan itt játszódik az Angyalok városának az a bizonyos jelenete). A tetöröl gyönyörü kilátás nyílt a tóra, és még egy vízesés is volt. 

A túra teljesítése után rögtön indultam tovább a Yosemite Nemzeti Park felé, mivel ez a Tahoe-tótól egy 4 és fél órás autóút. Elötte még sikeresen meg is tankoltam tök egyedül amerikaiul. Itt az alapbenzin amúgy csak 87-es, de legalább feleannyiba kerül, mint otthon. Mug szerencsére korábban megtudakoltam, hogy 11 gallon benzin fér a kis Hondába. Többféle út is vezet Yosemite felé, de reggel még úgy volt, hogy a látványosabb le van zárva, meg ott hó meg jég meg minden lehet, úgyhogy inkább a kevèsbé látványost választottam, úgyhogy csak ilyen, "nem izgalmas" tájakat láttam a Sierra Nevada közepén. Várakozásaimmal ellentétben gyakorlatilag az egész útszakasz hegyeken ment keresztül, a Honda eléggé erölködött, nála még anno a Suzuki is jobban gyorsult. Ja igen, kicsit megtévesztö, hogy itt minden utat "highway"-nek hívnak, függetlenül attól, hogy egy hatsávos autópálya vagy egy lélekvesztö hegyi út. Volt, hogy vagy fél óráig egy autóval sem talàlkoztam, maximum csak egy tehén (vagy medve) érkezésére lehetett számítani, de szerencsére ez is elmaradt.

El se hittem, mikor végre tényleg megérkeztem a kempingbe, Mariposába. Ami persze még egy órányira van magától a Yosemite-völgytöl, de legalább van shuttle busz, igy nem muszáj többet vezetni a hegyen. Itt azért már kellenesebb idöjárás van, úgyhogy reményeim szerint ma éjjel nem fogok szétfagyni a sátorban. Eddig az összes közt ez a legdrágább szálláshelyem, 3 éjszakát leszek itt. Gondoltam, a kemping király, majd szocializálódok másokkal (eddig nem jött össze). Felmerülhet a kérdés, hogy miért ilyen rohadt messze foglaltam szállást a parktól. Nos, itt ez nem úgy megy, hogy az ember gondol egyet és sátrazik. A parkon belüli kempingekért óriási harc folyik, a helyeket már hónapokkal elöre le kell foglalni, de még a vadkempingezéshez is külön engedély kell, amit szintén limitált számban adnak csak ki (na meg persze ott vannak a macik is). Ha belegondokunk, hogy a park központjában van legalább 5 kemping meg kicsit távolabb még legalább 20, és mindegyik tele van, akkor el lehet képzelni, hogy mennyi embert érdekel ez az egész. Mivel én kb. maximum a következö napomat szoktam megtervezni, örülhetek, hogy egyáltalán itt volt hely (ami szintén mostanra már betelt). Ez még mind hagyján, de még egyes túraútvonalakat is elöre kell foglalni, mert nem szeretnék, hogy feltorlódjanak az emberek.

Egyébként én az egész USA-útból ezt vártam az egyik legjobban. Hát, holnap meglátjuk, tényleg olyan nagy szám-e. Ti meg meglátjátok a bejegyzést, ha találok netet (elvileg van wifi a kempingben, gyakorlatilag nincs).

Update: Hát 3 napig nemigen volt internet... Azóta visszaérkeztem San Franciscoba, kocsi leadva probléma nélkül. Ennek eléggé örülök, mert 0 biztosítás volt rajta. Yosemiteröl majd késöbb (ha minden jól megy, már holnap).