Hey Everyone! As I promised I'm writing a blog about my adventures. Hopefully I won't give it up after a while :) I will be partly in English but I can't manage to translate everything cause it takes much time and my family still doesn't speak too much English, so it will be more like a short summary. Unfortunately I guess I am not as funny in English as in Hungarian but I'll try my best. :)
We arrived with my friend Tiqulo to NYC at 3 am on 14th may local time after a 3 hour delay to The Bronx where we booked an Airbnb place. When I booked it I didn't know it's considered to be the most dangerous part of NYC, but so far nothing has happened. We gonna spend here 3 days then travel further. See the pics of the first 2 days. Stay tuned! :)
Ismét egy blog tőlem, nektek. :) Nem hobbim halmozni a különböző blogcímeket, csak eddig sikerült mindegyiknek elég specifikus nevet adni, így most kellett egy, ami se nem Norvégia, se nem Svédország, hanem valami általános, mert ki tudja, hol fogok letelepedni legközelebb. :) Azért természetesen megmarad a többi blog is, csak határozatlan ideig szüneteltetve vannak.
Egy másik ok a blog váltás mellett, hogy ezt most kivételesen lehet, hogy kicsit nagyobb közönségnek fogom híresztelik és részben angolul is lesz azon kevesek számára, akik még nem tanultak meg magyarul. Ja igen, meg ki emlékszik már, hogy milyen intrikákat írtam a többi blogba, ami nem annyira publikus. :P
És hogy miért blog és miért nem Facebook bejegyzések tömkelege? Hat én mar csak ilyen oldschool vagyok. Meg különben is, mostanában mindenki utazós blogot ír.. De hogy az enyém miért másabb? Há mer én írom! :) De ezt döntse el mindenki maga.
Alapvetően lehet, hogy sosem jutott volna eszembe Amerikába utazni, ha Tiqulo nem jelenti be, hogy Miamiba utazhat egy céges konferenciára. De így adta magát a lehetőség. Végül aztán én nem is megyek Miamiba, de az odáig vezetö úton kb. 10 napig együtt fedezzük fel a Keleti-partot.
Már a Londonba tartó repülőre való várakozás is izgalmakat hozott, mert találkoztunk Hosszú Katinkával és a férjével. Igaz, ő ezt nem tudja, mert pont akkor szállt be, mint mi, csak egy másik gépbe, így a szelfizés elmaradt. :(
A péntek 13-ára való tekintettel a Norwegian úgy döntött, hogy nem kell nekünk olyan korán megérkezni, így 3 órát késett a gép, úgyhogy a tervezett 2 óra helyett 5-öt tölthetünk London repterén. Ezután következett a 8 órás út, amiből sikerült végig aludni kb. 1 órát. Cserébe viszont megtekinthettük életünk talán leghosszabb naplementéjét, mivel az időeltolódás miatt folyamatosan
kergettük a Napot.
Így helyi idő szerint kb. éjfélre voltunk New Yorkban, de ezután jött még a különféle sorokban történő ácsingózás. Azért viszonylag hamar sikerült túljutni minden akadályon, mire kiderült, hogy nem jár a reptéri vonat, hanem pótló busz megy. Ami viszont ennek fejébe ingyen volt. Végül két metróval, éjjel 3-ra sikerült a szállásunkra megérkezni, Bronxba (Airbnb). Azóta azt is megtudtuk, hogy Bronx New York legveszélyesebb körzete, de ez egyelőre csak annyiban nyilvánul meg, hogy a szállásun kb. 5 km-es körzetében nincs fehér ember és kissé lepukkant a környék. Egyébként egy pincehelyiséget sikerült bérelni, ahova ugyan nem sok fény szűrődik be, de van saját konyha meg fürdő, túl sok időt meg amúgy sem töltünk itt.
Első nap egész hamar sikerült felkelni, aztán a turisták által nem sűrűn használt metróval bementünk Manhattenbe. Annak is a legdélibb csücskébe, ahonnan a Staten Island nevű városrészbe indult a hajó, amiről meg lehet tekinteni New York felhőkarcolóit és a Szabadság-szobrot messziről. Ezután elmentünk a Guggenheim Múzeumba, mert szombat délután becsületkasszás. Ezt rajtunk kívül is elég sokan tudtak, de viszonylag hamar sikerült bejutni. Itt vannak kiállítva művek olyan festőktől, mint például Picasso, Kandinsky vagy Chagall. Ezután eléggé el is fáradtunk (főleg én) leginkabb az időeltolódás miatt, így indultunk bevásárolni, ami nem is volt annyira egyszerű, úgyhogy a végen nagyrészt a lakóhelyünkhöz közeli nagyrészt dél-amerikai cuccokat tartalmazó boltban tettük ezt meg. A normálisnak mondható kenyér megtalálásával továbbra is küzdünk.
A második nap (összesen 3 napunk van itt, úgyhogy sietni kell) Brooklynig metróztunk, ahol Tiqulo megnézte a Közlekedési Múzeumot, én meg elmentem egy igencsak óriási templomba, ami úgy nézett ki belülről, mint az opera, és kb. akkora is volt. A Gospelkórosuk is elég híres állítólag, bár ezt sikerült lekésnem. Az ültető nénik így fel órás késéssel mar alig találtak nekem helyet ebben az óriási teremben. Ezt követően átsétáltunk a Brooklyn-hídon, ahonnan a szélvihar majdnem lerepített, és még rabbik társaságában tüntető palesztinokkal is sikerült találkozni. A fenti képen a Brooklyn-hídon állok, tehát a háttérben a Manhetten-híd van.
Ezután elgyalogolunk a 9/11-es emlékműhöz, ahol két, a World Trade Center talapzatának megfelelő nagyságú kráter mutatja a tornyok helyet. A kráterekbe pedig mélyen, a semmibe vízesés folyik.
Szerintem nagyon jól megcsinálták. Egyébként a tornyok helyett azóta épült egy újabb torony, ami a One World névre hallgat, és jelenleg New York legmagasabb épülete. (Összesen négy új épület épült a régi WTC helyen.)
Innen a Wall Street-re vezetett az utunk, majd pedig a Times Square-re, amihez foghatót eddig meg nem nagyon láttam. Holnap tervezünk felmenni valamelyik felhőkarcolóba kilátni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése