2016. május 18., szerda

The streets of Philadelphia

On our last day in NYC we went over to Roosevelt Island on the cable car then took the subway back to Central Park where we walked quite a lot. We took a look on the Flat Iron Building, then went up to the top of Rockefeller Center to see the view of the city. It is not the highest building but it provides an awsome view to the Empire State Building. On the top we agreed that still none of us believes that we are actually looking at NYC. Late at at night we took a last view of the Times Square then headed back home.

Yesterday morning we took a 5-dollar bus to Philadelphia where we planned to spend the afternoon. Our first surprise occured when they informed us at the train station of Philly that only those can leave their baggage at the station who has a valid train ticket because "they are afraid of luggage". But we had only a bus ticket to Washington. So Tiqulo bought a train ticket to the nearest station then it was ok to check in our two bags. I don't really see how this hinders the terrorist but good for them.. Philadelphia won't be my favourite city especially after New York, and the rain the whole day. But at least we got to listen the song 'Streets of Philadelphia' on the bus to Washington. So far 4 days and 3 cities in the US.

A tegnapi napot azzal kezdtük, hogy átmentünk egy dròtkötélpályán közlekedö lifttel a Roosevelt Island-re. Itt körbesètáltunk, fotózkodtunk libákkal és Roosevelttel, majd visszametróztunk Manhettenbe, hogy megkezdjük túránkat a Central Parkban. 

Itt egy rövid idöre elvonta figyelmünket egy feka break-es csapat, akik átugrottak egyéb nézelödöket a produkciójuk részeként. Maga a Central Park elég nagy, de az érdekesebb részeit azért sikerült megnézni. Hulda Örebróból azt mondta, hogy a Central Parkban frizbizni kell, úgyhogy bár az idöjárási viszonyok nem voltak túl ideálisak, ez is megtörtént. Ezután elbuszoztunk (ami New Yorkban a közlekedés talán leglassabb módja) a Flat Iron Building-hez, ami a nevéhez hüen egy óriási, háromszög alaprajzú épület szinte teljesen lapos oldalakkal. 

Több napos tünödés után végül úgy döntöttünk, hogy a Rockefeller Center tetejéröl fogjuk megcsodálni New Yorkot, mert bár ez nem a legmagasabb épület, de innen jól látszik az Empire State Building és a World Trade Center helyett épült One World is. Természetessen itt is csak sorbanállás és táskaátvilágítás után lehetett felmenni, de ez elég gyorsan ment. Nem utolsó sorban ennek az épületnek az építése során készült az egyik kedvenc képem, amin munkások ülnek sorban egy vasgerendán fent a magasban. Sötétedés elött mentünk felm igy mindenféle fényben láthattuk a várost. A képröl ugyan nem látszik, de szelfizös párokon kellett keresztülverekedni magunkat, hogy meglegyen a tökéletes (pár száz) kép. A nézelödés közben megegyeztünk abban, hogy egyikünk sem hiszi el, hogy éppen New Yorkban van. Este 9 körül még úgy döntöttünk, hogy megnézzük még egyszer a Times Square-t, mert abból sosem elég, meg amúgy is, találtunk egy csokiboltot, ahol minden bemenet alkalmával kezünkbe nyomtak egy termékmintát.

Ma reggel elbúcsúztunk New Yorktól, és felültünk a Megabus Philadelphiába induló 5 dolláros járatára, hogy eltöltsünk a városban egy délutánt, majd továbbinduljunk Washingtonba. Az elsö meglepetés az állomáson ért, mikor kiderült, hogy a csomagtárolót csak azok vehetik igénybe, akiknek érvényes vonatjegyük van (mivel a vonatállomáson terveztük hagyni a cuccot). A dolgot azzal indokolták, hogy "itt mindenki fél a poggyásztól". Végül kinéztük a Philadelphiához legközelebbi állomást, és Tiqulo vett oda egy jegyet, majd így már hajlandóak voltak befogadni a táskáinkat. Ez bizonyára rendkívül hatékony módszer a terrorizmus megelözésére.

Philadelphia különösebben nem nyügözött le, föleg nem New York után és szakadó esöben. Azért megnéztünk egy kiállított harangot, ami abban a szobában fügött, ahol aláírták a Függetlenségi Nyilatkozatot (meg elötte és utána egyéb nevezetes helyeken is fellèpett, mint sztárvendég). Egyébként a város kb. pont úgy nézett ki, mint az azonos címü filmben, ennek örömére meg is hallgatuk azt a bizonyos számot:
 

Washingtonban Jean-Pierre-nél, és mint utóbb kiderült, Andrew-nál alszunk. Hát igen... A szállás klasszisokkal jobb, mint a New York-i ablaktalan pince, viszont itt osztozunk a konyhán. De akkor is kb. jobb, mint egy szálloda. Itt 4 napot leszünk.

Na megyünk felfedezni a fövárost.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése