I have spent 3 and a half day in Leh alone. The first day I was resting only after the 22 hours car drive. The second day I went a three hours rafting tour on the Zanskar river. It started from the good sounding Chilling village. Funny that the guide was one of the guy I met when I booked the car from Padum to Leh and he even remebered me. The next day I paid a trip for taking me up to 5600 m by jeep and rol down on mountain bike from the top. They claimed that this is the highest motorable road on the world. Though according wikipedia it isn't and it's not even 5600 m, only 5100. And I would question how motorable it is, since there was normal road only half way. However it was worth it, really nice scenery and quite an experience rolling down from 5100 m to 3500 m. The next day I took a shared taxi to Thiksey monastery. Shared taxi is like 8 ppl traveling together in a really small car for little money.
I maybe never went through so many security check as in Leh airport.. When we landed some girl from Germany asked if I want to go with her to Pahar Ganj, 1 min later an israeli girl asked the same. Cool I didn't have to go there alone. So now te israeli girl is my flatmate for the night, but haven't seen her today that much so I mostly spent time with the german girl.
3 és fél napot töltöttem Leh-ben. Az elsö napom a 22 órás út utáni regenerálódással telt, másnap viszont befizettem egy rafting túrára a Zanskar folyó mentén (az útvonal vége az a pont, ahol a Zanskar találkozik az Indussal). Ezt a tippet még egy másik önkéntestöl kaptam Zanglában. A 3 órás túra ebéddel és transzporttal kb. 5000 forint volt. Elvileg 10-kor indultunk volna, de már meg sem lepödtm, hogy lett belöle egy kb két órás késés. 6 kóreaival meg pár egyéb nemzetiségüvel eveztem egy hajóban. A túra a Chilling nevü városból kezdödött (találó név), 2 órányira Leh-töl. Meglepetésemre pont azt a nepáli srácot sikerült vezetönek kapnom, akikkel lezsíroztam anno a Padum-Leh autóutat, és még emlékezett is rám. A rafting elsö fele volt a durvább sok zúgóval, a második felében nagyrészt csak sodródtunk. Azt hittem, a három óra nem is olyan sok, de igazából böven elég, mert kissé hideg volt a neoprén ruha ellenére. Mindenesetre elég felbecsülhetetlen élmény a hegyek közt raftingolni.
Következö nap egy újabb kalandra indultam, ezúttal a tippet a raftingról megismert belga csávótól kaptam. Lehetöség volt arra, hogy felvigyenek a Leh közeli legmagasabb hegycsúcsra jeep-pel, és onnan le lehet biciklizni visszafele. Állítólag a Kardung la hágó 5602 méter magas és a világ legmagasabban fkvö autózható útja. Késöbb a wikipédia mindkettöt megcáfolta, miszerint csak 5100 valamennyi magas és van magasabb autózható út is. Ettöl függetlenül Leh-ben elöszeretettel árulják az elsö állításnak megfelelö pólókat. Az "autózható" része azért elég kérdéses, mert a 40 km-es felefelé vezetö útból csak a feléig volt aszfalt, utána a jól ismert földút, ami biciklivel sem volt kellemesebb. Mindezek ellenére szerintem megérte az élményt, még akkor is, ha a tetején ismét hiányos volt a levegö, fájt a fejem és szédültem kicsit. Viszont ha az ember nem tölt fönt sok idöt, ezek gyorsan elmúlnak. A táj gyönyörü volt, be lehetett látni az egész zöld völgyet, ahol Leh fekszik. Az út közepén néha összefutottam pár jakkal is. Azért nem semmi legurulni 5100 méterröl 3500 méterre. Szerintem erre találták ki a mountain bike-ot. A nap végén találkoztam két újabb magyar önkéntessel (elöre leegyeztetve), akik épp indulni készültek Zangla felé, úgyhogy adtam nekik pár tippet.
Utolsó lehi napomon a Thiksey gompát (kolostor) látogattam meg, 20 km-re Leh-töl, mert halottam, hogy szép. Ide két különbözö taxival lehet eljutni, mert váltani kell az út felénél Choglomsarban (ahol egyébként jelenleg a Dalai Láma állomásozik, bár nem futottam össze vele). A taxi itt shared taxit jelent, azaz többen osztoznak a kocsin (így egy út kb. 20 rupi, 80 forint). A taxiállomáson rögtön találtam is valakit, aki Choglomsarba ment, viszont addig nem indultunk el, amíg tele nem lett a kocsi. Ez azt jelenti, hogy elöl ül egy utas, hátul pedig szorosan egymással szemben 3-3 utas (mint a limuzinban, csak kicsit kisebb). Utasgyüjtés céljából a soför 10 percen keresztül kiabált, hogy "csoglom, csoglom, csoglom". Én kaptam velem szembe 3 kasmíri muszlim csávót, akik közül az egyiket nagyon érdekelte, hogy hová megyek meg mit csinálok. Végül ök hamarabb kiszálltak, én meg Choglomsarban taxit váltottam, ami végül elvitt a gompához. Kissé meglepödtem, mikor megláttam ott az elöbb említett kasmíri csávót. Mint késöbb kiderült, direkt utánam jött, söt még azt is megvárta, míg fél órát nézelödök az ajándékboltban. Ez kezdett kicsit ijesztö lenni. A gompa amúgy tényleg szép volt, és nagy, rengeteg imateremmel, meg egy 14 méteres buddha szoborral. Mikor végeztem, egész véletlenül megint összefutottam a csávóval, aki szintén Leh-be akart visszamenni, de elötte még rábeszélt, hogy igyunk meg egy kávét. Ebböl végül az lett, hogy meghívott ebédre, meg a taxijaimat is fizette, bár én eléggé tiltakoztam. Mikor visszaértünk a városba, megkérdezte, hogy nem-e lenne kedvem öt felhívni a hotelembe, hogy töltsünk ott egy kis idöt. Mondtam, hogy nem. Este még elmentem a magyarokkal vacsorázni a kedvenc helyemre, ahol már ismernek a felszolgálók, aztán pakoltam, reggel fél 6-kor pedig már a taxiban ültem a reptér felé.
Annyi ellenörzésen még talán sosem estem át, mint a leh-i reptéren. Legalább 4-szer végighúzták rajtam a csipogós szkennelö eszközt, és a csomagot a becsekkolása után még egyszer be kellett azonosítani, hogy igen, az valóban az enyém. Egyébként Leh-böl Delhibe kb. fél óránként megy gép, én az Air Indiával repültem, ami meglepöen jó szolgáltatást nyújtott, még kaja is volt. A repülöút kicsit olyan volt, mint egy folyamatos landolás, mivel 3500 m magasról indultunk a tengerszintre. Már épp elfeledkeztem a Delhi reptér padlószönyegborításáról és a wc-ben található fenékzuhanyokról. A kiszállásnál váratlanul megszólított egy német lány, rá egy percre pedig egy izraeli, hogy nem-e társulnék velük a Pahar Ganj-ra (a bazársor) menet. Mondom tök jó, úgyis oda indultam, így legalább nem kell egyedül mennem. Az izraeli lány a szobatársam is lett az éjszakára, bár öt ma nem láttam, mióta elfoglaltuk a szállást. Így ma nagyrészt a német lánnyal mászkáltam. Delhiben a klíma nem sokat változott, viszont megtapasztalhattuk a monszun egy kis szeletét is, mert eleredt az esö (na ekkor lett jó az idöjárás).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése